február valószerűtlen felfedezése.
Este hatig bírtam étlen, aztán lemenekültem a Flórián aluljáróba, benyomtam egy hagymacsípősmindenmehet. 600 forint volt. Szárazra égetett, aszalt hulladékhús, filléres szemétcsalamádé, pitaparódia, valami erőspistaszerű, ami egyáltalán nem volt csípős. Bennem van ezer kalória meg a szégyen. Miért csinálom én ezt?
Gyro Szász András
Mentél volna a lángososhoz, ott minőséget kapsz.
Lángososhoz? Ha olajat akarok ebédelni, hozok otthonról egy üveg olivát.
Ajánlom figyelmedbe a budaörsi CBA-val szemben lévő lángosost, egész finom. A hamburgerük viszont ehetetlen, és azt a taplóságot is elkövették, hogy az óriáshamburgerben ugyanakkora a húspogácsa, mint a normálban, csak a zsemle nagyobb, meg a csalamádémennyiség.
én azt kb. másfél éve próbáltam, nem annyira jó. etele tér, villamos végállomás. na, annál jobb viszont tényleg kevés van.
úristen gyerekek, ennyire nem vágjátok? a legjobb hamburgert az astoria és a blaha közötti éjjel-nappali rákóczi pékségben lehet kapni. az valóságos csoda, ha extra csípősen kéred, olyan kamu pepperonit hegesztenek bele, hogy a könnyed elered, ha csak simán? annyi csalamádét, hagymát, mustárt, kecsöpöt csapnak a hús hátára, hogy méltósággal azt nem lehet megenni. mennyiért? 300-320? igazi bűnös, lucskos élvezet.
gyros? nyilván a boráros aluljáró. ha éjszaka mentek, akkor egy idős néni szolgál ki, legalábbis néhány hónapja még így volt, és ha kedvesen mosolyogtok és hízelegtek, akkor annyi húst pakol bele, meg minden ganét, amit csak kívántok, hogy meg lehet tőle őrülni. azzal meg, hogy másnap reggel mi lesz, komolyan, ki foglalkozik, ha egyszer aluljáróban veszi a kaját? amúgy hamburgerben erős még a balatonlellei resti is, de tény, az etele se rossz.
etele tér lángosban kurva jó, nem hamburgerben.
ebben az esetben lángosban is, hamburgerben is.
tegnap visszasétáltam queenswaybe,
ahol korábban laktam és ismét találkoztam régi szerelmemmel, a tuktuk thai étteremmel. oké, nem hiperfúziós konyha, michellin tesztelő se mozgott a környéken, az arab negyedben van, igaz, egy a sohoban is található valahol, ázsiaiak és azok az olasz turisták járnak ide, akik időben rájöttek, hogy a bella italia a pokol előszobája, a séf nem franciaországban tanulta a mesterséget gerard depardieunél, vagy mi, de hogy a csípős kacsalevesüknél nagyobb segítség a földön nincs, amikor az ember másnaposan beszédül az étterembe, az rohadt biztos. 4 font.
a legfélelmetesebb hely
ahova angliai kalandozásaim során eddig eljutottam, egyértelműen a selfridges öltözője volt. egyszer viszek magammal egy fényképezőt, és jól lefényképezek mindent, mert a, érzem, hogy enélkül ez a poszt így nagyon meredek, b, ezt a személytelen, vágóhídszerű termet mindenkinek látnia kell. ha minden nap oda kéne bejárnom, biztos, hogy rákapnék izé {valami durvát kéne mondani}, a radioheadre.
Este hatig bírtam étlen, aztán lemenekültem a Flórián aluljáróba, benyomtam egy hagymacsípősmindenmehet. 600 forint volt. Szárazra égetett, aszalt hulladékhús, filléres szemétcsalamádé, pitaparódia, valami erőspistaszerű, ami egyáltalán nem volt csípős. Bennem van ezer kalória meg a szégyen. Miért csinálom én ezt?
Gyro Szász András
Mentél volna a lángososhoz, ott minőséget kapsz.
Lángososhoz? Ha olajat akarok ebédelni, hozok otthonról egy üveg olivát.
Ajánlom figyelmedbe a budaörsi CBA-val szemben lévő lángosost, egész finom. A hamburgerük viszont ehetetlen, és azt a taplóságot is elkövették, hogy az óriáshamburgerben ugyanakkora a húspogácsa, mint a normálban, csak a zsemle nagyobb, meg a csalamádémennyiség.
én azt kb. másfél éve próbáltam, nem annyira jó. etele tér, villamos végállomás. na, annál jobb viszont tényleg kevés van.
úristen gyerekek, ennyire nem vágjátok? a legjobb hamburgert az astoria és a blaha közötti éjjel-nappali rákóczi pékségben lehet kapni. az valóságos csoda, ha extra csípősen kéred, olyan kamu pepperonit hegesztenek bele, hogy a könnyed elered, ha csak simán? annyi csalamádét, hagymát, mustárt, kecsöpöt csapnak a hús hátára, hogy méltósággal azt nem lehet megenni. mennyiért? 300-320? igazi bűnös, lucskos élvezet.
gyros? nyilván a boráros aluljáró. ha éjszaka mentek, akkor egy idős néni szolgál ki, legalábbis néhány hónapja még így volt, és ha kedvesen mosolyogtok és hízelegtek, akkor annyi húst pakol bele, meg minden ganét, amit csak kívántok, hogy meg lehet tőle őrülni. azzal meg, hogy másnap reggel mi lesz, komolyan, ki foglalkozik, ha egyszer aluljáróban veszi a kaját? amúgy hamburgerben erős még a balatonlellei resti is, de tény, az etele se rossz.
sütött londonban a nap
idén immár negyedszerre,
amiből kettőt márciushoz
húzhatunk be.
morrisons 1 kg! lasagne 2 font
egy falat itália.
Az Avatar a jó és a rossz kérdését teszi elénk egy tündérmesében. A tradíció, a hagyományok, az animalisztikus (Jung) én vagy a felvilágosult, a technomán, a racionális állásfoglalás a jó? Jók vagyunk-e vagy rosszak, mi itt a földön? A nyugati kapitalista civilizációt mi hajtja? Hol van az ember? Ki a gonosz? →
ínnnyeee
klag:
Fabrícius elemzi az Avatart.
nem véletlenül végzett külföldi egyetemen phd, én azt mondom.
“A fajelmélet alapkérdései ezek.”
jó téma lesz a buliban!
Kedves Fabricius Úr,
Nekem nagyon tetszett az írása, egy barátom hívta fel rá a figyelmemet. Végre valaki nem csak látványról beszél, meg arról, hogy ez egy újabb mérföldkő lehet a filmgyártásban, viszlát Toy Story, meg arról kezd favágó, értelmiségi vitát, hogy akkor a technica, meg a számítógép megöli-e a filmet, hanem egy nagyon izgalmas olvasatot tanulmányozhattunk, ami éppen csak felvillantja a sokrétűségét mind ennek a mesterműnek, mind a szerzőnek.
Magam is foglalkozom filmekkel, hiszen egyetemi szakom a filmtörténet, és lassan elérkeztem ahhoz, hogy megírjam a szakdolgozatomat, és ezt a roppant inspiráló írást olvasva lehet, hogy belevágok abba, hogy még mélyebben elmerüljek a filmben, és átvegyem a többi computer generálta filmet is, és a dolgozat főtémájává tegyem. Vagy a Cameron filmeket, hiszen ahogy az Ön írásából kiderül, ez a férfi filmjeivel álarcban lopódzik a nép közé (Mátyás Király), hogy jól kitanítsa őket szeretetből, meg szembesítse az individuumot gyarlóságával. Komolyan mondom, ilyen complex elemzéshez nem volt szerencsém a felvételi óta, és visszaadta a hitemet, ami időközben azért meg-megcsorbult abba, hogy érdemes csinálni. Mármint fejleszteni önmagunkat. Még egyszer hadd emeljen ki, hogy nagyon inspiráló írás volt, köszönöm, remélem hamarosan olvashatok Öntől, Önöktől többet is, mert erre a kultúrára mindig hatalmas igény van.
Ha szabad megjegyeznem, nekem még eszembe jutott, hogy az egész olyan shakespeare-i, nekem a Rómeó és Júlia jutott eszembe konkrétan a film kapcsán, mert abban is hasonló a helyzet, két család áll egymással szemben, itt pedig, Cameron ez a fenegyerek, magasabb síkra terelte ezt az izgalmas témát, mert két faj kűzd egymással szemben, és a szerelem az, ami összeköti őket, csakhát ugye Hollywood, és a végén nem bukhatnak el, mert akkor nem lenne büdzsé. Ez a Shakespeare, nahát, ez is tudott, na. De az egy külön bekezdést érdemelne!:)
Sok sikert kívánok még Önöknek, meg egy hatalmas WOW-t!
Jean-Pierre
Reblogged from klag
éjszaka dolgozni,
aztán hostelbe hazamenni nem poén. reggel hétkor értem haza, hulla fáradtan, amikor Paul, az ausztrál szobatársam ébredt. alvásra semmi esélyem nem volt; Paul egy órát szöszölt a szobában, éppen addig, amíg fel nem ébredt a depressziós argentin is, aki aztán újabb két órán keresztül marháskodott, míg végre ki mert lépni az ajtón, éppen akkor, amikor felkelt Branya is, aki aztán kábé délig nézte a bbc nyugdíjas műsorait a tévében. utána nagyon világos volt, vagy valami.
megismerkedtem Karollal,
a kolumbiai ruhatáros lánnyal, mert a hotel alagsorában elköltött vacsora alatt a brazil haverom azt mondta, hogy biztosan érzi, hogy ez a lány könnyen kapható, de neki most nincs kedve dumálni vele. néhány perc beszélgetés után Karol megadta a telefonszámát, a cetlire még azt is felírta a biztonság kedvéért, hogy melyik országból jött, aztán közölte, hogy a meghitt vacsorákat, és a forralt bort szereti. csak tudnám, minek.
